Üdvözöljük weboldalunkon!

NEUROPLASZTICITÁSI MUNKACSOPORT

Az idegrendszer folyamatosan változik: velőcsőből agyhólyagok keletkeznek, az agyhólyagok cerebrummá fejlődnek. Eközben új struktúrák keletkeznek (pl.: neocortex), a korai struktúrák pedig átalakulnak illetve eltűnnek (pl.: alaplemez vagy szárnylemez). A fejlődés születésünk után is folytatódik (pl.: mielinizáció és volumen-növekedés történik). A differenciált, felnőttkori agyvelőben mikroszkópos- és molekuláris változások zajlanak, amelyek tükrözik az agyterületek működésének szintjét, illetve genetikai szabályozását. A tanuláshoz és a memóriához kapcsolódó szubmikroszkópos- és molekuláris változások bizonyítják az agy plasztikusságát, a központi idegrendszer plaszticitását.
Az idegrendszeri plaszticitás tehát egyfajta agyi képesség, kapacitás, amely lehetővé teszi az agyvelő alkalmazkodását. A plaszticitás fogalma a molekuláktól a struktúra látható változásáig terjedő széles adaptációs skála számos megjelenési formáját öleli fel. Miután az agyvelőnek funkcionálisan determinált részei vannak, a plaszticitás funkcionális megjelenési formái is változatosak: a tanulás, a memória plaszticitásként értelmezhető. Némileg hasonló (plaszticitásként értelmezhető) azoknak a kóros inzultusoknak a hatása, melyek nem okoznak struktúra változást, azonban a funkciót megváltoztatják: a lokális vérkeringés visszatérő csökkenése, neuroncsoportok kóros ingerlékenysége miatt kialakuló lokális aktivitás-növekedés (hiperaktivitás) átalakítják és megváltoztatják a neuronális kapcsolatokat, illetve neuronok nekrózisához vezetve lokális glia-proliferációt és egyéb mikroszkópos elváltozásokat okoznak.
Ennél sokkal súlyosabb patológiai változások (nagyobb neuronpopulációk pusztulása, vagy látható agysérülések) már nem annyira a neuroplaszticitás, mint inkább a regeneráció vagy reparáció körébe tartozó struktúra változásokat okoznak. Ezeket a változásokat a patho-plaszticitás fogalommal is jellemezhetjük, mert a struktúra helyreállítása nem sikerül, vagyis nincs regeneráció. Ilyen jelenségek zajlanak tartós oxigénhiányt, vagy status epilepticust követő kiterjedt neuronpusztulásos kórképek során. Ezekben a folyamatokban a struktúra pusztulása domináns jelenség: de minden esetben megfigyelhetők olyan folyamatok, amelyek arra utalnak, hogy az agyvelő a kóros állapot „rendbetételén” fáradozik. Mindig megfigyelhetők azok a celluláris változások, melyek sejtszinten plaszticitásként értelmezhetők, jóllehet nem elegendőek arra, hogy fenntartsák a patológiásan elváltozott neuronhálózat funkcióját.
Munkacsoportunk az agykérgi struktúrák patho-plaszticitási hajlandóságát és kapacitását vizsgálja többnyire morfológiai módszerekkel: fénymikroszkópia, elektron mikroszkópia, immunhisztokémia és hisztokémia segítségével.

Intézetvezető

Prof. Dr. Mihály András
tanszékvezető egyetemi tanár

E-mail:
mihaly.andras@med.u-szeged.hu


Telefon:
+36 (62) 545-665,
+36 (62) 544-000/5665

Levelezési cím:
6724 Szeged, Kossuth L. sgt. 40.